A böjt misztériuma – nem lemondás, hanem Istenhez jutás

Bevezetés

A böjtről sokakban elsőként a lemondás, a hiány, a megszorítás gondolata jelenik meg. A keresztény hagyomány azonban sokkal mélyebbre vezet: a böjt nem elsősorban valamiről való lemondás, hanem Valakihez való eljutás. Nem veszteség, hanem út. Nem kiüresítés önmagáért, hanem találkozás felé vezető mozgás.

Ez az út nem az ember erejéről, hanem Isten tekintetéről szól. A böjt végén nem a teljesítmény áll, hanem az a pillanat, amikor az ember megengedi, hogy Isten ránézzen.

I. A böjt iránya: Istent nem befolyásolja, az embert átalakítja

A Szentírás világosan tanítja: Isten nem manipulálható. A böjt nem mágikus eszköz, amellyel Istent „jobb belátásra” bírjuk. A böjt igazi terepe az ember szíve.

„Szaggassátok meg szíveteket, ne ruhátokat.” (Joel 2,13)

A böjt belső mozgás: lelassít, elcsendesít, szembesít. Leveszi rólunk az illúziókat, amelyekkel magunkat tápláljuk. Amit a böjt megváltoztat, az a látásunk: tisztábban látjuk Istent, önmagunkat és a döntéseink súlyát.

A böjt megerősíti az Isten és az ember kapcsolatát. Nem azért, mert Isten közelebb jön – hiszen Ő mindig közel van –, hanem azért, mert az ember válik befogadóbbá. A böjt elcsendesíti a szívet, megtisztítja a vágyat, és újrahangolja a kapcsolatot: nem teljesítményre, hanem bizalomra.

II. A böjt rejtett természete – titok Isten és ember között

Jézus a Hegyi beszédben hangsúlyozza a böjt rejtett jellegét:

„Amikor böjtöltök, ne mutassátok az embereknek… Atyád, aki a rejtekben lát, megfizet neked.” (Mt 6,16–18)

A böjt nem előadás, nem vallásos teljesítmény, nem identitásjelvény. Titok. Belső esemény. Olyan tér, ahol az ember nem mások, hanem Isten tekintete előtt áll.

A böjtben az ember egyedül marad Isten mosolygó arcával. Nem a vádló, nem a számon kérő, hanem az irgalmas és szerető Istennel. A rejtett böjtben lehullnak a szerepek, elnémul a külvilág, és az ember megengedi magának, hogy Isten tekintete alatt legyen.

Ez a tekintet emlékeztet bennünket Jézus és Péter találkozására a főpap udvarán. Amikor Péter harmadszor is megtagadja Jézust, az evangélium így fogalmaz: „Az Úr megfordult és Péterre tekintett.” (Lk 22,61)

Ez nem a szemrehányás pillantása volt, hanem az ismerő, szerető tekinteté. Egy tekintet, amelyben benne volt a fájdalom, de még inkább a hűség. Ez a tekintet nem összetörte Pétert, hanem felébresztette benne az igazságot – és elindította a megtérés könnyeit.

A böjtben is ilyen tekintet alatt állunk. Amikor lehullanak a pótlékok, amikor már nincs mivel elfedni a sebeket, akkor találkozunk Jézus tekintetével: azzal a pillantással, amely nem megszégyenít, hanem gyógyít. Ez az egyedüllét nem magány, hanem intimitás. Nem elszigeteltség, hanem találkozás. A böjt rejtett jellege így válik a kapcsolat legmélyebb terévé.

III. Amikor a test böjtöl, a lélek kiteljesedik

A keresztény antropológia egységben látja a testet és a lelket. Ami a testtel történik, hat a lélekre is. A böjt nem a test ellensége, hanem nevelője.

Amikor a test kevesebbet kap, a lélek érzékenyebbé válik. Amikor a megszokott táplálék háttérbe szorul, felszínre kerül az igazi éhség: az élő Isten utáni vágy.

„Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot.” (Mt 5,6)

A böjt felemel: nem lefelé húz, hanem felfelé nyit. Nem elsorvaszt, hanem kitágít.

IV. A böjtnek sok arca van – és mind szembesít önmagunkkal

A böjtnek sok arca van. Nem minden böjt ételről szól, és nem minden böjt egyforma. Van, aki az alkoholról mond le, más a közösségi médiáról, a zajról, egy megszokott bűnről vagy rossz szokásról. A formák különböznek, de a hatás közös: a böjt szembesít önmagunkkal.

Amikor lemondok az alkoholról, meglátom, ki vagyok alkohol nélkül. Amikor lemondok egy bűnről – bármi is legyen az –, meglátom, ki vagyok nélküle. A böjt lehántja rólunk azokat a „fájdalomcsillapítókat”, amelyekkel eddig elfedtük a belső sebeket.

Ilyenkor gyakran megjelenik a seb. Fájdalom, nyugtalanság, hiányérzet. De nem azért, hogy megszégyenüljünk – hanem azért, hogy Isten meggyógyíthassa. Ami eddig el volt fedve, most kezelhetővé válik. A böjt nem sebez, hanem feltár.

Lehet, hogy hiányzik a fájdalomcsillapító, és sajogni kezd a seb. De éppen ez az a pont, ahol Isten beléphet. Amit nem érzünk, azt nem tudjuk átadni. Amit nem tárunk fel, azt nem lehet meggyógyítani.

V. Az étel helyét átveszi az imádság

A böjt soha nem önmagában áll. Ha nincs imádság, a böjt puszta diéta vagy önfegyelem marad. A keresztény böjt lényege az átrendeződés: amitől megfosztom magam, azt az időt, figyelmet, energiát Istennek adom.

Az étkezések, megszokott pótlékok helyén megjelenik az ima. A test ritmusa lassul, a lélek ritmusa elmélyül.

A hagyomány gyönyörű képpel él: az ima és a böjt a lélek két szárnya. Egyik sem elég önmagában – együtt emelnek.

VI. Egyéni és közösségi böjt – amikor a gonosz nem egy embert, hanem egy közösséget kötöz meg

A böjt lehet egyéni, személyes út – de létezik közösségi böjt is. Nem csupán arról van szó, hogy sok ember egyszerre böjtöl, hanem arról, hogy egy közösség együtt áll Isten elé, felismerve: vannak terhek, amelyek nem egyetlen emberhez kötődnek.

Jézus egy különösen súlyos helyzetben mondja tanítványainak:

„Ez a fajta nem űzhető ki másként, csak imádsággal és böjttel.” (vö. Mk 9,29)

Ez a mondat túlmutat az egyéni küzdelmeken. Arra utal, hogy van olyan gonosz, amely rendszerszintű, amely nemcsak egy embert, hanem közösségeket, gondolkodásmódokat, mentalitásokat, köztudatot száll meg. Megjelenhet tartós félelemben, reménytelenségben, megosztottságban, cinizmusban vagy kollektív bűnökben.

Az ilyen megkötözöttségek nem oldhatók meg pusztán egyéni jó szándékkal. Itt a közösségnek kell együtt alázatba állnia. A közösségi böjt kimondja: nem urai vagyunk a helyzetnek. Elismeri, hogy szükségünk van Isten szabadító erejére.

A közösségi böjt megtisztítja a közös látást. Segít felismerni, hol tért el a gondolkodásunk az evangéliumtól, hol vált természetessé az, ami nem az. Amikor egy közösség együtt böjtöl és imádkozik, Isten tekintete nemcsak az egyénekre, hanem a közös szívre is ráesik.

Így válik a böjt nemcsak személyes gyógyulás, hanem közösségi felszabadulás eszközévé.

Befejezés – A szerető tekintet csúcspontja – A szerető tekintet csúcspontja

A böjt útja a külsőtől a belső felé vezet, a zajtól a csendig, a pótlékoktól az igazságig. És amikor már nincs mibe kapaszkodnunk, amikor a test elcsendesedik és a lélek megnyílik, akkor történik meg a találkozás.

A böjt végén nem egy szabály teljesítése áll, hanem Isten szerető tekintete. Ugyanaz a tekintet, amely Péterre nézett a megtagadás éjszakáján. Egy tekintet, amely mindent tud, mégis szeret. Amely látja a sebet, de nem elfordul tőle. Amely nem kér számon, hanem felemel.

A böjtben az ember végül egyedül marad ezzel a tekintettel. És ez elég. Ebben a tekintetben gyógyul a seb, megszületik a döntés, és helyére kerül az élet.

Ezért a böjt nem lemondás, hanem megérkezés. Nem sötétség, hanem világosság. Nem önmagunk körül forgás, hanem belépés Isten irgalmas, mosolygó arcának fényébe.

Baróti László-Sándor plébános

 

Oldal: A böjt szava
RÓMAI KATOLIKUS PLÉBÁNIA GYERGYÓDITRÓ - © 2008 - 2026 - ditro.hupont.hu

A HuPont.hu az ingyen weblap készítés központja, és talán a legjobb. Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat