Napjainkban a kihívások ezreivel kell megküzdenie a gyerekeknek. Korlátok nélküli szabadság, agresszió, túlzott ingeráradat, identitászavar, bántalmazás… Sorolhatnánk még. Egy egészséges családi háttérrel is nehéz mindezek között egészséges felnőtté válni. Mégis, manapság egyre több gyereknek még ez sem adatik meg. Egyedül néznek farkasszemet a világgal. Az alábbi kis történet ezekre a gyermekekre hívja fel a figyelmet.

Adott egy kisfiú. Kedves, szerető szülők örömmel várták születését. Tudásuk legjavát tették a nevelésébe, szerették és egymást is szerették. Aztán valami elromlott. A szülők többé nem tudták egymást szeretni, nem tudtak együtt szeretettel fordulni a gyermekük felé. Egyre hangosabban vitatkoztak, egyre gonoszabb mondatokat vágtak egymás fejéhez. A kisfiú pedig behúzott nyakkal próbálta élete egyetlen gyermekkorát túlélni.

Szülei helyett maciját ölelte. Anya helyett plüss fülébe suttogta, hogy fél. Apja helyett a képregények erőszakos és hamis hőseiből merített erőt.

Aztán még rosszabb lett a helyzet. A szülők veszekedni kezdtek a kisfiún, mint az óvodások a legón, de sehogy nem tudtak megosztozni. Az anya a csap helyett lapos üvegekből itta a vizet. Az apa pedig a focipálya helyett a gyerekszobában rúgta a bőrt. A gyermekben nőt a félelem, a düh, a csalódottság és mindenkire rázúdította, aki gyengébb volt nála. Már nem ölelgette a maciját, hanem verte, tépte, míg cafatokra nem szakadt.

A szülők elváltak, a kisfiú pedig kétlaki életet folytatott. Hétvégén az apja dühöngése elől menekült, hétköznap anyja rejtegetett alkoholkészleteit öntötte ki a lefolyóba. Végül a szülők belefáradtak a csatározásba és a gyerek végleg az anyánál maradt.

A napok eleinte egyhangúan teltek. A kisfiú elment az iskolába, ahol igazi barátok várták, szerették és megbecsülték, majd hazament és nézte a tévét, amíg anyja alkoholgőzben feküdt a kanapén. Egy darabig békések voltak így a napok, de lassan romlott a helyzet. Megjelentek ismeretlen férfiak is a kanapén, a tévében nem gyerekfilmek mentek többé, a hűtőben rendszerint nem volt semmi ehető. Elcsattant az első pofon, ami hamar rendszeressé vált. A kisfiú pedig nem szólt senkinek. A maciját már cafatokra tépte, így nem maradt senkije, aki meghallgatta, megölelte volna.

A szerető anya képe szilánkokra tört a vodkás üvegekkel együtt, amiket hajnalban dobált ki a kisfiú a sarki konténerbe.

Néha elment az apjához, de ott sem volt jobb a helyzet. Evett, tévézett, aludt majd elment az iskolába. Eljött a nyár és a kisfiú egész nap az anyjával volt otthon. Nem találkozott a barátaival, nem látta az apja, így senkinek nem tűntek fel a lila foltok a testén, senki nem vette észre, mennyire lefogyott. A lelke megkeményedett és kezdte megtanulni, hogy a szeretetet nem adják ingyen, egy békés reggelért komolyan meg kell dolgoznia. Rádöbbent, hogy az élet semmit nem fog neki adni ajándékba. Szíve mélyén érezte, hogy van értelme, hogy megszületett, de igazából nem tartotta magát értékesnek. Nem szerette magát, sőt önmagát okolta, amiért az anyja inni kezdett, lefogyott és helyette más férfiakban kereste a támaszt.

Néha, éjszaka, amikor az idegen férfiak nem zaklatták, és nem sikoltoztak a szomszéd szobában az anyjával, a csendben elsuttogta a legmélyebb vágyát: “Anya, tedd le az alkoholt!” A halk fohászt azonban senki nem hallotta meg. A számítógépes hősei nem tudtak rajta segíteni. Istenről pedig soha nem hallott még!

Pedig Isten ott volt vele minden pillanatban. Harcos angyalok vették körül minden alkalommal, amikor az anyja részegen meg akarta ölni őt, így csak verést kapott. Jézus simogatta álomba, hogy nyugodtan alhasson és ne hallja ahogy anyja kétségbeesetten zokog és a gyermek apját okolja egy józanabb pillanatában. Az Atya minden alkalommal magához ölelte végtelen szeretettel, amikor meg akart szökni vagy az öngyilkosságon gondolkozott. Az iskolában minden pillanatban mellette volt a Lélek, hogy igaz barátokra leljen. Isten minden könnycseppet letörölt az arcáról, mikor a keserűség erőt vett rajta. A kisfiú mindebből semmit nem tudott, de talán érzett belőle valamit, mert nem ment világgá és erősnek mutatta magát. Az emberek sajnálták, amiért egy alkoholista az anyja, elváltak a szülei, gyengén ment neki a tanulás, nehezen uralkodott magán és könnyen bántotta a gyengébbeket.

Valahol, talán egy idős néni, vagy egy kedves közösség azonban rendíthetetlenül imádkozott a kisfiúért és minden hozzá hasonló helyzetű gyermekért. Az Atya pedig beburkolta őt szeretetével és vele maradt, hogy felnőttként kaphasson egy új esélyt!

Igaz történet alapján.