RÓMAI KATOLIKUS PLÉBÁNIA GYERGYÓDITRÓ

Gyulafehérvári Főegyházmegye

Miért kérdezi az ember, hogy mi az élet értelme

A mai embernek nem a számos nehézség és baj okozza a legtöbb gondot, nem is a sokféle kisebb-nagyobb probléma nyomasztja, nem csupán a betegség, a szenvedés és a fájdalmas veszteségek miatt esik kétségbe, hanem azért fogja el páni félelem és kétségbeejtő szorongás, mert elhalványult vagy elveszett életének értelme.

Bármilyen célirányosnak és sikeresnek tűnik is az élet, elviselhetetlen, ha az ember nem látja értelmét, hát még, ha teljesen értelmetlennek tartja. Az ember képtelen élni, ha életének nincs értelme.

Értelem és cél

A mondottak arra is utalnak, hogy az élet „értelme” és az élet „célja” nem ugyanaz. Célon értjük az embernek azon elgondolásait, amelyeknek megvalósításáért adott helyen és időben, meghatározott életállapotban és élethelyzetben, saját egyéni tervei és indítékai alapján fáradozik. A célszerű gondolkodás, tervezés és cselekvés tehát térben és időben közeli, a világban lévő értékek alkotására irányul.

Az értelem ennél többet jelent. Mélyebb jelentése már abból is kiderül, hogy az értelmet „érzéknek” tartjuk: értelmen értjük, hogy egy adott helyzetben föl tudjuk ismerni, mi a helyes, és mit kell tennünk. Az „értelemnek” ebben a fölfogásban etikai jelentősége van.

A dolog mélyére nézve azonban „értelmen” azokat a célokat, feladatokat, szándékokat értjük, amelyek szorosan hozzátartoznak a teremtett világhoz, abban vannak, és amelyeket a Teremtő adott a világnak. Konkrétan: az „értelem” az Isten képére alkotott ember sajátja, a Teremtő helyezte belé, és ezt egy életen át tartó kialakulás és érés folyamatában kell kibontakoztatnia és megvalósítania. Ezért az értelmes tervezés és törekvés – a célszerű tevékenységtől eltérően – mindig az ember végső céljára, az Istennel való egységre, Isten szemlélésére irányul. A keresztény lét értelmét az istenképűség és az istengyermekség határozza meg. Az élet értelme elválaszthatatlanul összefonódik az embernek Istennel való transzcendens kapcsolatával. Ha ezt a szempontot kiiktatjuk, akkor az emberben nem tudatosodik életének értelme. Az ilyen ember élete értelmetlen lesz.

Az élet értelmének szempontjai

Az értelem szempontjai döntő fontosságúak. Mindenekelőtt arról van szó, hogy az embernek célirányos, konkrét cselekvése feleljen meg emberi értelmének, amelyet a Teremtő helyezett belé. Ha az ember célirányos, konkrét cselekvése – vagy nem cselekvése – nem felel meg emberi értelmének, nagyon könnyen előfordulhat, hogy neurotikus lesz, megbetegszik, a szenvedély rabjává válik, hogy csak néhány következményt említsünk. Ugyanis minden embernek szüksége van arra, hogy megtapasztalja a dolgok értelmét és értékét, mert csak így tud helytállni mind önmaga, mind pedig embertársai előtt.

A tünetek jelek, ezeket meg kell érteni. A jelek azt mutatják, hogy az ember a „még nem” állapotában van, sok minden erősen gátolja, és visszatartja attól, hogy észrevegye és fölfogja életének az ő számára adott végső értelmét. Az értelem hiánya – amely egyúttal az érettség hiánya is – közvetve kérdést és fölszólítást rejt magában: ilyenkor az ember emberi találkozásokban és kapcsolatokban akarja megtalálni élete értelmét. Ebben az értelemben az „értelem kérdése” személyes és társadalmi jellegű probléma.

Az értelem hiánya és az értelem elveszítése

Az élet értelmének kérdése ma azért olyan fontos, mert nem kevés ember élete van veszélyben azért, mert nem látja vagy elveszítette életének értelmét. Vannak olyanok, akik életüket nem találják elég értelmesnek, és küzdenek az értelem elveszítésének fenyegető veszélye ellen. Másokban már teljesen tudatosodott, hogy valami lényeges dolog hiányzik belőlük, és az állandó tevékenységben keresik azt, amit még nem találtak meg. Végül azonban be kell látniuk, hogy a folytonos cselekvés nem adja meg az élet értelmét.

Az is lehetséges, hogy az ember reményvesztett lesz, mert nem találta meg élete értelmét. Nem ritkán ezzel függ össze az a törekvése, hogy igyekszik magát elszigetelni. Ez pedig teljesen meg tudja akadályozni embertársaival való egészséges találkozását és kapcsolatát. Ma nagyon gyakran megfigyelhető, hogy az ember nem látja vagy elveszítette életének valódi, mélyebb értelmét, de ez nem tudatosodik benne. Nyugtalanságot, elégedetlenséget, örömtelenséget tapasztal, arra azonban nem kap választ, hogy mitől szenved, szenvedésének mi az oka. Az ilyen ember életét általában aggodalmak és félelmek nyugtalanítják. Határozatlan – cél nélküli – keresése mutatja, hogy hiánya van, hogy nélkülöz valamit.

Az értelem hiányának és elveszítésének megjelenési formái fajtájuk és mértékük szerint annyifélék, ahány ember ezt megtapasztalja. A fő tünetek közé tartoznak a ma fenyegető mértékű szenvedélyek. Egyre erősebb kábítószereket használnak, és az elfogulatlan szemlélő ebben fölismeri a kábítószer-fogyasztók belső baját, hiányát.

Ezzel kapcsolatban legyen szabad már most megjegyeznünk, hogy a „tüneti kezelés” nagyon is nem személyre szabott és hatástalan, nem is beszélve a költséges „üresjáratról”, amely az ilyenfajta gyógyítási tevékenység folyamán előfordul. Ma a korábbinál határozottabban keresik a megjelenési formák mélyebb okát, hogy tartós segítséget tudjanak nyújtani. Embertani szempontból a tüneteket jelzésnek kell tekinteni. Azt mutatják, hogy a szóban forgó személy – a legtöbb esetben nem tudatosan – „közölni” szeretne valamit másokkal, és közlése közvetve erős igényt tartalmaz. Minden segítő törekvésnek első feladata, hogy a megjelenési formában rejlő kérdést és igényt fölismerje. Ha ezt a feladatot a jövőben komolyan fogják venni, akkor az eddiginél jobban sikerül majd válaszolnia azokra a mélyen fekvő kérdésekre, amelyeket a tünetek elfednek ugyan, de a kialakulás és érés elmaradása miatt a felszínre akarnak törni. A szenvedélyes vágyak, valamint az élet értelmének elveszítésére utaló más tünetek központjában végső soron az a tudat alatti várakozás és kívánság van, hogy az élet értelmének hiánya megszűnjék, az értelem kérdése újra felszínre kerüljön, és választ kapjon. Legyen szabad már itt megállapítani, hogy a szenvedélyt és a szenvedélytől való veszélyeztetettséget nem lehet – látókörünk beszűkítésével – csupán a kábítószerekre és a pszichére ható gyógyszerekre korlátozni. Szenvedélyes vágy tárgya lehet minden, ami valamiképpen szolgálja az emberré levés és érés folyamatát: birtoklás és szerzés, érvényesülés és hatalom, élvezet és boldogság. Az egyes részszempontok abszolutizálása azonban az ember létének beszűkülését és szabadságának elveszítését okozza, ugyanígy az is, ha valaminek a megszállottja lesz.

Magadnak teremtettél bennünket, Uram,

és nyugtalan a szívünk,

míg meg nem nyugszik benned.

Szent Ágoston

A tünetek közé tartoznak még a megbetegedések, különösképpen a pszichogén betegségek. Kétségtelen, hogy a megbetegedéseknek több mint 60%-a pszichoszomatikus eredetű. Orvosokat, lelkipásztorokat, szülőket kérdeznek a betegség okairól. Sajnos sok orvos nem látja a betegség személyes eredetét, igazi okát – többnyire mások sem –, és ezért nem megfelelően kezeli a beteget. Ez időhiánnyal, hiányos emberismerettel, üzleti gondolkozással magyarázható. Egyébként a szenvedélyek gyógyításával kapcsolatban mondottak ezen a téren is érvényesek: a tünetek kezelése sokkal többe kerül, mint a megbetegedés személyi és társadalmi okait figyelembe vevő, és ezért tartós eredménnyel járó gyógyítás. Ha ugyanis valamilyen betegségnek csupán a tünetét szüntetjük meg, nem ritkán más tünet jelentkezik. Nem a testet kell először rendbe hozni. A beteg elsősorban az élet értelmének kérdésére szeretne megnyugtató választ kapni, gyakran ez áll a betegség központjában. Azért „menekül” betegségbe, hogy a megterhelés, a lázas rohanás, a hajszoltság, a megszállottság ketrecéből kiszabaduljon. Az ember beteg lesz, ha nincs ideje arra, hogy eredetének és céljának, azaz az élet értelmének kérdésére helyes választ keressen. Ez egyértelműen azt is jelenti, hogy a keresztény számára nem lehet közömbös betegségének értelme. A betegség mindig esély a személy érésére. Az ember betegségében bizonyosodhat meg életének eredetéről és céljáról. Az élet értelmének hiányára és az értelem erőteljes keresésére mutató tünetek közé tartozik még az egyoldalú fogyasztói irányultság, amelynek számos mai ember életében alibi szerepe van. Ha az élet értelme adta perspektíva elvész, akkor a gondolat, az akarat és az érzelem erői, de az érzékelés és az ösztönök is a bírvágy szolgálatába állnak, és az anyagi célszerűség lesz úrrá.

Az értelmetlen bírvágy azonban szellemi–lelki akadályt jelent, ugyanis a lelki és szellemi erők egyoldalúan vannak lekötve, arra használják őket, hogy csupán anyagi dolgokkal foglalkozzanak. Ilyenkor az értelmes életfolyamatok nagyon könnyen elsatnyulnak. Ez a világos oka annak, hogy a fogyasztói társadalom bőségi társadalommá fejlődik. Az élet értelmének hiányát határozottan mutató tünet az öngyilkosság és az öngyilkossági kísérlet, a munkaképesség csökkenése, vonakodás a munkától, a bűncselekmények bizonyos fajtái, pszichikai eredetű balesetek, valamint a mai ember túlzott mozgékonysága, amelyre itt csak röviden utalunk.

Lelki üresség és az értelem közvetítése

Az ember az értelmes életmód elmaradása következtében létrejött légüres teret általában megpróbálja betölteni, például a munkának, az érvényesülésnek, a teljesítménynek, a fogyasztásnak megszállottjává válik. Ugyanakkor beszűkülés, gátlásosság, szorongás is kialakulhat. Mihelyt azonban érdeklődni kezd az élet célja iránt, már készen áll arra, hogy a maga készítette ketrecet elhagyja. Az értelem keresése keltette aggodalmak elviselhetőbbé válnak, és az értelem megtalálása úrrá lesz rajtuk. A munka, az érvényesülés, a teljesítmény és az élvezet megszállottjának sok az aggodalma, ez zavarja embertársaival való találkozását és kapcsolatát, az aggodalmat okozó üresség pedig újra és újra érvényesülni próbál. „Legnagyobb üresség a szívünk üressége” – jegyzi meg jogosan Max Scheler. Ezt az ürességet csak az élet értelmének keresése töltheti be, mert ez azonos Isten keresésével. Az értelem ugyanis alapvető eleme a teremtett világnak. A testi növekedés és fejlődés mellett a lelki fejlődés és az értelem keresése szintén az emberi léthez tartozik. Ezek a folyamatok nem korlátozódnak bizonyos életállapotokra és élethelyzetekre, hanem a születéstől a halálban végbemenő végső átalakulásig tartanak. Az értelem keresésének egész életen át tartó folyamata szempontjából döntő az értelem közvetítése az emberi lét korai szakaszában. Félreértések elkerülése végett hangsúlyozni kell, hogy a közvetítés nem intellektuális tevékenység, mert a gyermek – különösen életének kezdetén – még nem tudja fölfogni a kimondott szavak értelmét, a szavak jelentése nem tartalmaz számára értelmet és értéket.

Az ember mégis már nagyon korán tudat alatt befogadja mindazt, ami az életet a családban értelemmel tölti meg, vagy értelmetlenné teszi. Mivel az ember legbenső lényege szerint boldogságra, üdvösségre van elgondolva, nem lehet elég nagyra becsülni ennek az elgondolásnak kifejlődését az embertársakkal való találkozás és a velük való egység útján. Különösen ilyen a szülőkkel és a testvérekkel való kapcsolat, az élet értelmét először ez közvetíti és teszi megtapasztalhatóvá az ember számára. Az Istennel való egységnek is ez az első feltétele. Ha az ember felnőtt korában nem köszöni létét Istennek, akkor már azelőtt is voltak nehézségei: nem tudta létét szüleinek köszönni. Ha a család életében hiányzik vagy elvész az élet értelme, akkor ez a gyermek felnőtt korában háromszorosan jelentkezik: menekül saját magától, menekül a másik embertől, és menekül Istentől. Ezzel kapcsolatos a dolgok józan megfontolásától és a benső összeszedettségtől való menekülése is a kísérő jelenségekkel és tünetekkel együtt: szórakozottság, figyelmetlenség, szenzációéhség, a szórakozás habzsolása. Nem marad el a birtoklás, az érvényesülés, a hatalom és az élvezet hajszolása sem. Más szóval ez azt jelenti, hogy az ember a birtoklás, az érvényesülés, a hatalom és az élvezet infantilis kívánásának uralma alatt áll, ez pedig akadályozza abban, hogy megértse és helyeselje az értékeket és az értelmi összefüggéseket. Az élet értelmét nem ismerő ember mindig menekül. Keresztény értelemben azonban az ember nem menekülő lény, hanem zarándok, akinek hite megmondja eredetét és végső célját. A háromszoros meneküléssel az eredetnek és a célnak bizonyossága áll szemben, és ez megvédi az embert a terhes aggodalmaktól, a kétségbeejtő gondoktól és az idegesítő üres-járástól. Ebben a felfogásban a neurotikus jelenségek összes megjelenési formáiban az értelem hiánya mutatkozik meg. A pánikból van kiút: keresni, kutatni kell az élet értelmét és célját. Ezekre a kérdésekre azonban nem nagyon lehet kioktató választ adni. Az életnek eme döntő kérdéseire jobb magyarázatot ad az olyan emberekkel való találkozás, kapcsolat és érintkezés, akiknek élete világossá teszi, hogy ők Istentől jönnek, és Istenhez térnek haza.

Mansfred Balkenohl
Fordította: Kerényi Dénes

 

Weblap látogatottság számláló:

Mai: 152
Tegnapi: 115
Heti: 152
Havi: 2 810
Össz.: 328 605

Látogatottság növelés
Oldal: Az élet értelme
RÓMAI KATOLIKUS PLÉBÁNIA GYERGYÓDITRÓ - © 2008 - 2024 - ditro.hupont.hu

A HuPont.hu az ingyen weblap készítés központja, és talán a legjobb. Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat

X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »